Réti virágrengetegben
Rejtőzött a róka csendben:
Nem vadászott épp a koma,
Hiszen tele volt a gyomra.
Jóllakottan elnyújtózott –
Körülötte ringatózott
Száz és száz pompás virágfürt,
Kis cserjéken száz és száz rügy.
Zsongva-bongva egy nagy poszméh
Szállt oda a virágokért,
De a fürtöt elvétette,
Rókaorra szállt helyette.
„Nocsak, nocsak, egy kis dongó…
Virágnak vélt tán a mohó
Gyűjtögetés közepette.
Nem csodálom, ha megtette!
Szép vagyok és vörös vagyok,
Mint egy pipacs, úgy ragyogok!”
De a poszméh továbbrepült,
Egy szép virágfejen megült.