Ide szökken, oda lohol;
Ezen érvel, arra gondol;
Földre huppan, lombra kúszik
Szeleburdi Peleúrfi.
Itt az ősz, sőt, tél fenyeget –
Aggódik is épp eleget
Szeleburdi Peleúrfi:
Nem-e fog ezt-azt elszúrni?
Nagy sietve búcsúzkodik,
Hogy mire kitavaszodik,
Elfeledni ne találják
Rigók, gerlék és poszáták.
🍁🍁🍁🍁🍁🍁🍁🍁🍁
Este fészkén sürgölődve
Önmagát vonta kérdőre:
Mintha volna még valami
Fontos, amit meg kell tenni!
Töprengett és töprengett hát,
Aztán feledte a gondját –
Egy szép bogyóval labdázott,
Amíg elnyomta az álom.
Kikeletkor felriadva
Mancsát homlokára csapta:
Megvan, mit felejtettem el,
Tudom, tudom, aludni kell!
A zöld tájon körbenézve
Szirmok hulltak a fejére,
S Szeleburdi Peleúrfi
Hallgatta az erdőt zúgni.