Menü Bezárás

Diós Anita: Szeleburdi Peleúrfi

Ide szökken, oda lohol;
Ezen érvel, arra gondol;
Földre huppan, lombra kúszik
Szeleburdi Peleúrfi.

Itt az ősz, sőt, tél fenyeget –
Aggódik is épp eleget
Szeleburdi Peleúrfi:
Nem-e fog ezt-azt elszúrni?

Nagy sietve búcsúzkodik,
Hogy mire kitavaszodik,
Elfeledni ne találják
Rigók, gerlék és poszáták.

🍁🍁🍁🍁🍁🍁🍁🍁🍁

Este fészkén sürgölődve
Önmagát vonta kérdőre:
Mintha volna még valami
Fontos, amit meg kell tenni!

Töprengett és töprengett hát,
Aztán feledte a gondját –
Egy szép bogyóval labdázott,
Amíg elnyomta az álom.

Kikeletkor felriadva
Mancsát homlokára csapta:
Megvan, mit felejtettem el,
Tudom, tudom, aludni kell!

A zöld tájon körbenézve
Szirmok hulltak a fejére,
S Szeleburdi Peleúrfi
Hallgatta az erdőt zúgni.

Ha tetszik, megoszthatod másokkal is! 😉