Puha levélsuttogások,
Hogy’ lettetek olyan mások,
Mint voltatok derűs nyáron,
Üde zölden, szikár fákon?
Puha szőnyeg lett a fa-lomb,
S mikor lábad rajta tapod,
Hallhatod, hogy a suttogás
Csörög itt, és zörög odább.
Rigó kotor az avarban –
Kedvét leli most a dalban,
Mert a csörgés-zörgés alatt
Látja már a jövő tavaszt.
Látja a növényt a magban,
Tudja, ezer rügy kipattan
A most még csupasz ágakban:
Zöld levél lesz mind tavasszal.